Számozás: TR 1

Elnevezés: Átjuttatni a kommunikációt

Cél: Megszerezni azt a készséget, hogy egy meghatározott kommunikációt átjuttassunk, és megértessünk a hallgatóval.

Látott már olyan embert, aki egyre csak beszélt, de nem tudta, hogy a kommunikációit fogadják-e, vagy sem? Önmagunk megértetése fontos része a kommunikációs formulának.

Utasítások: A tanuló kiválaszt egy mondatot az Alice Csodaországban című könyvből (kihagyja az „azt mondta” típusú részeket), és felolvassa az edzőnek. Addig ismétli, amíg az edző elégedett nem lesz azzal, hogy a mondat eljutott hozzá.

TR 1

Elhelyezkedés: A tanuló és az edző kényelmes távolságra egymással szemben ülnek.

Képzési hangsúly: A kommunikáció a könyvből megy a tanulóhoz, majd a tanuló sajátjaként az edzőhöz. Nem szabad a könyvből mennie az edzőhöz. Természetesnek és nem mesterkéltnek kell hangoznia. Sem a beszédstílusnak, sem az előadásmódnak nincs szerepe. A hangerőnek lehet.

Az edzőnek tisztán meg kell kapnia a kommunikációt (vagy kérdést), és meg kell értenie, mielőtt azt mondja: „Jó.”

Nincs különös jelentősége annak, hogy az Alice Csodaországban című könyvet használjuk. Ebben a gyakorlatban könyvből mondunk mondatokat ahelyett, hogy magunktól kellene kitalálni őket.

Bármely gondolat az öné, amit a sajátjáévá tesz. Amikor kinéz egy gondolatot a könyvből, az az ön gondolatává válik, és azután mint a saját gondolatát közvetíti egy másik személynek. A drillt ilyen módon kell edzeni. A kommunikáció nem a könyvből megy az edzőhöz. A könyvből a tanulóhoz megy, és azután a tanuló saját gondolatává téve úgy mondja ki az edzőnek, hogy megérkezik az edzőhöz.

Azonnal tudjuk, hogy egy személy nem tud kommunikálni, ha nem tudja megtenni azt az első alaplépést, hogy vesz egy gondolatot, és aztán kommunikálja valaki másnak.

Az edzés során azt akarjuk, hogy a tanuló keressen valamit az Alice Csodaországban című könyvben, és azután saját gondolataként kommunikálja közvetlenül az edzőnek. Mondhatja újra meg újra akár ugyanazt, ha akarja, úgy, ahogy mondani akarja, mindaddig, amíg az edző azt nem mondja neki, hogy úgy gondolja, hogy a kommunikáció megérkezett hozzá.

A szándék kommunikál, nem a szavak. Ha az a szándék, hogy kommunikáljunk egy személyhez átmegy, akkor a kommunikáció meg fog érkezni.

A szándéknak kell kommunikálnia, és ezt egy időegységben kell kommunikálni. Nem a legutóbbi ismétlésből ismételjük meg. Ez új, friss, a jelenben kommunikált gondolat. Ha egy kommunikációt sikeresen továbbítottunk, akkor kereshetünk egy másik kifejezést, és kommunikálhatjuk azt.

Szóhasználat: Az edző azt mondja: „Start”, majd pedig, ha megkapta a kommunikációt, azt mondja, hogy „Jó” (tehát nem kezdik megint elölről), vagy ha a kommunikáció nem jutott el hozzá, azt mondja: „Flunk.” Nem használja újra a „Start”-ot. Az „Ennyi”-t használjuk arra, hogy megbeszélés céljából véget vessünk a tevékenységnek, vagy befejezzük. Ha az edző megbeszélés céljából vet véget a drillnek, akkor, mielőtt folytatják, ismét „Start”-ot kell mondania.

A tanuló csak akkor kap passzt erre a drillre, ha természetesen, erőlködés, mesterkéltség vagy szónoki fejbiccentések és gesztusok nélkül át tudja juttatni a kommunikációt, és amikor a tanuló ezt könnyedén és lazán meg tudja tenni.